A tulajdoni lap három részből áll. Az első részben az ingatlan adatai szerepelnek: azaz a tulajdoni lap száma, a helyrajzi szám, az ingatlan címe, a telek területe, az építmény területe, az építési övezete, az ingatlan minősítése, a különleges rendeltetés minősítése, a termőföld minősítési osztálya és az esetleges szolgalmi jogok vonatkozásai is. Ezt a részt kiemelten kell kezelni, hiszen alapvető információkat kaphatunk belőle.
Hátrányt jelenthet például, ha lakás vagy lakóház helyett üdülő, kert vagy zártkert besorolást látunk, hiszen magasabb illetékkel kell számolni, illetve a kedvezményeket sem lehet rájuk érvényesíteni, mindamellett, hogy ez a tulajdonság az eladhatóságot is hátráltatja. Vevőként arra is figyelni kell, ha több tulajdonos van feltüntetve, hogy közösen akarják-e eladni, vagy az elővásárlási joggal rendelkezők lemondtak-e a vételi jogukról.
A második részben a tulajdoni formáról kaphatunk információt, azaz itt találjuk a tulajdonosok megnevezését az állampolgársággal, a jogcímmel, a tulajdoni hányaddal és a bejegyzés tényét alkotó ügy számával kapcsolatos információkat.
A harmadik részben a vagyoni értékű jogok szerepelnek. Ilyenek a földhasználat, a haszonélvezeti jog, a jelzálogjog, a szolgalmi jog, a bírósági ítéleten vagy jogszabályon alapuló határozat, a kisajátítási eljárás elindítása és a különböző korlátozások is, ezért ezekre az ingatlanterhekre kiemelten figyeljünk. Haszonélvezeti jog vagy özvegyi jog esetén a haszonélvező beleegyezése szükséges az eladáshoz. Ilyenkor általában a haszonélvező lemond a haszonélvezeti jogáról, bár az is lehetséges (nem szokás), hogy tulajdonosváltáskor a haszonélvezeti jog megmaradjon.
