A kérdést egy kicsit pontosítanám. Miért van az, hogy a felvett ingatlanokhoz képest arányaiban olyan kevés ingatlant adnak el? Illetve miért vannak kiemelt és szinte felejtésbe merült ingatlanok az adatbázisban? Sok tulajdonos azt mondhatná, hogy a sok száz vagy millió nagyságrendű közvetítői jutaléknak kellően motiváló hatásúnak kellene lennie. Ilyenkor azonban nem szabad elfelejteni, hogy való igaz sok az adott lakásra fordított munkához képest a munkáért elkért összeg, de ebből az összegből a munkát végző közvetítő már vajmi keveset lát. Az általános öt százalék plusz áfa összeg nettójának általában mindössze a harminc százalékát kapja meg a közvetítő. Igen ez az összeg is lehet sokszázezer forint nagyságrendű, azonban az is előfordul – egy kevésbé sikeres ember esetében -, hogy hónapokon keresztül ez az egyetlen bevétele. Ezért van az, hogy a gyorsan eladható ingatlanokat minden ügynök előnyben részesíti, a nehezen vagy hosszú idő alatt eladhatóakra pedig szinte alig fordít időt.
A motivációt ebben a szakmában kizárólag az előbb említett eladhatónak ítélt ingatlanok jelentik, hiszen ők is pénzből élnek. A probléma azzal az oldallal van, hogy mindezzel a legtöbb tulajdonos nincs tisztában. Hiányzik a képletből az, hogy a közvetítők jól informálják és kiszolgálják a rosszabb ingatlanokkal rendelkező tulajdonosokat is, és felhívják a figyelmüket a nehézségekre. Sajnos inkább az a jellemző, hogy minden ingatlant felvesznek és legtöbb esetben kedvesen ugyan, de minden valós információ kiadásától elzárkózva csak bíztatják a tulajdonost, aki így érthetően reményekkel telve várakozik az eredményekre.
Az adatbázis bővítését azonban nem gondolom, hogy mindenképpen ilyen mentalitásban kellene végezni. Sokat segítene a közvetítői szakma megbecsülésének növelésében, ha nem is az adott közvetítő adja el az ingatlant, de legalább megfelelően informálná a tulajdonost.
Csupán annyit a motivációról, h én, mint magánember mentem háznézőbe, egy olcsó kertes házat nézni, az ingatlanügynökkel CSAK telefonon beszéltem, egy idős néni nyitotta ki a kaput, ahol kutyaszaros rendezetlen udvar fogadott, bent dohos szag, a néni beszélt összevissza, de kifecsegte a lényeget, h az utcai forgalomtól még a poharak is le szoktak repülni az asztalról… én értettem, és láttam is a megrepedt falakat.
2 másik példám is van a motivációról, igaz ez már Budapesten történt.
1. Mindenképpen hétvégén szerettem volna megtekinteni a neten kinézett budapesti ingatlant, mert Debrecenből felutazni a munkám mellett elég nehéz, de az ingatlanos közölte velem, h SZÓ SE LEHET RÓLA, Ő MÁR PÉNTEK DU.N 1-KOR AZ AUTÓPÁLYÁN HAJT LE A BALATONRA. Tudomásul vettem, h ő is ember, neki péntek du.n jár le a munkaideje.
2. Volt egy NAGYON ÜGYES férfi ingatlanügynök, társaival ellentétben TÖMEGKÖZLEKEDÉSSEL utazott, ő is pontos volt, már a lépcsőház előtt informálódott rólunk, tökéletesen végigmutatta a lakást, hagyta, h az erkélyen gyönyörködjünk a kilátásban, és távozáskor “odasúgta” h talán még 500eft-ot hajlandó lenne elengedni az eladó, érdemes lenne tárgyalni. Sikerült megvenni, és bármilyen hihetetlen, az ügynök végig segített mindenben.